Amikor a segítség kötelességgé válik
— Natasa, szombaton anyához megyünk. Már össze is írta, mit kell megcsinálni — mondta Andreas.
Natasa csendben ránézett.
— Már megint? Múlt hétvégén is nála voltunk. Eleinte beleegyezett, hogy segítsen az anyósának a kis vidéki ház körül.
„Csak két-három alkalom” — gondolta.
Csakhogy a munkának soha nem akart vége lenni: üvegház, veteményes, festés, takarítás, terménybetakarítás. És mindig akadt valami, ami nem volt elég jó.
— Ezt nem takarítottad ki rendesen.
— Az uborkát másképp kellett volna elrendezni.
— Kicsit gyorsabban is dolgozhatnál.
Natasa egyre fáradtabb lett.
Egy idő után az anyósa ajánlatot tett neki:
— A szezon végéig fizetni fogok neked. Így mindkettőnknek tisztességes lesz.
Natasa elfogadta.
Először úgy érezte, végre egyértelmű megállapodásuk van. Csakhogy a pénz soha nem érkezett meg.
Minden hónapban ugyanazokat a kifogásokat hallotta:
— Majd jövő hónapban.
— Sok kiadásom volt.
— A szezon végén mindent rendezek.
És minél tovább halasztották a fizetést, annál több feladatot vártak el tőle.
A nyár végén Natasa bezárta a vidéki ház ajtaját, majd letette a kulcsokat az asztalra.
— Azt hiszem, eljött az ideje, hogy rendezzük, amiben megállapodtunk.
Az anyósa hidegen nézett rá.
— Azt hittem, már megértetted, hogy ez csak egy ürügy volt, hogy eljöjj és segíts nekem.
Natasa megdermedt.

— Tehát soha nem állt szándékotokban fizetni nekem?
— Egy család vagyunk. A rokonok segítenek egymásnak.
Natasa mély levegőt vett.
— Akkor miért ígértetek nekem pénzt?
Valójában nem is várt választ.
Abban a pillanatban megértette, hogy már rég nem a pénzről van szó.
Hanem a tiszteletről.
Kivette a kulcsokat a zsebéből, és Andreas kezébe adta.
— Én ide többé nem jövök.
Ezúttal Andreas nem próbálta meggyőzni.
— Igazad van — mondta halkan. Néhány héttel később az anyósa kénytelen volt embereket fogadni, hogy elvégezzék mindazokat a munkákat, amelyeket addig egyszerűen „családi kötelességnek” tekintett.
Akkor értette meg azt, amit Natasa már régen tudott:
A segítség csak akkor valódi segítség, ha önként adjuk. Amikor kötelességgé válik, megszűnik szeretet lenni, és kizsákmányolássá válik.
Natasa pedig egyetlen pillanatig sem bánta meg, hogy kimondta:
— Elég volt.