A tegnapi vihar igazi rémálommá vált a családunk számára.
Este olyan heves eső zúdult ránk, hogy az udvar és a kert percek alatt víz alá került – mintha egy kisebb folyó tört volna be a telkünkre.
Úgy tűnt, a vihar éjjel elvonult, és másnap reggel kimentem körülnézni, hogy elkezdjem a rendrakást. De amit az egyik fa alatt láttam, teljesen lefagyasztott. A sár lemosta a talaj felső rétegét, és valami különös dolog bukkant elő a nedves földből: sötét alakzatok, amelyek kísértetiesen emlékeztettek… emberi ujjakra.
Vastagok voltak, merevek, lekerekített végekkel – mintha egy kéz próbált volna előtörni a föld alól. A látvány annyira megrázó volt, hogy azonnal egyetlen gondolat futott át az agyamon: valaki talán el van temetve a kertünkben.
Végigfutott rajtam a hideg. Berohantam a házba, és remegő kézzel tárcsáztam a 112-t. Néhány percen belül megérkeztek a mentők és a rendőrség. A szomszédok a kerítéshez gyűltek, suttogva találgattak, döbbenten nézték a helyszínt.
Aztán a szakértők elkezdték a vizsgálatot – és amit találtak, mindenkit teljesen sokkolt. Olyasmit fedeztek fel, amit senki sem tudott volna elképzelni…