Amikor a szeretet nem ismer határokat: Anna és Grigorij igaz története
A közösségi média világa tele van illúziókkal, futó kapcsolatokkal és ki nem mondott csalódásokkal. De néha – nagyon ritkán – ott kezdődik valami egészen különleges. Ez a történet egy ilyen kivétel.
Anna, egy kazahsztáni lány, egyszer egy posztra lett figyelmes: egy súlyosan fogyatékos fiatal férfi, Grigorij Prutov, őszintén mesélt arról, mit veszített el az élettel vívott harcban. Nem tud többé sétálni a fűben, nem úszhat a folyóban, és – ahogy írta – „talán soha többé nem tapasztalhatja meg, milyen a szerelem”.
Anna úgy döntött, ír neki. Egy egyszerű gesztusnak indult, hogy támogassa ezt az ismeretlent. Nem sejtette, hogy ez a levél örökre megváltoztatja az életét.m Grigorij egy fényképet küldött magáról, amelyen egy kerekesszékben ül, testtömege alig 20 kilogramm. Anna nem retten vissza. Másnap már aktívan beszélgettek. Szinte megállás nélkül.
Amikor először találkoztak, csak nézték egymást – sokáig, csendben. Aztán beszélgettek… órákon át. Az első pillanattól érezték, hogy valami mély és valódi született köztük.
Grigorij története nem könnyű. Egészségesen született, de gyermekkorában izomsorvadást diagnosztizáltak nála. Az orvosok azt mondták a szüleinek, hogy az ő kisfiuk talán az ötödik születésnapját sem éri meg.De Grigorij nem adta fel. Édesanyja mindennap tornáztatta, a család hatalmas anyagi áldozatokat hozott, de az állapota nem javult. Végül a számítógép lett az ablaka a világra. Ott ismerte meg Annát.
2013-ban egy tévéműsorban, Andrey Malakhov vendégeként, Grigorij megkérte Anna kezét. Összeházasodtak. Sok kétkedő hang jelent meg – volt, aki szerint Anna csak pénzt keresett. Pedig Grigorijnak sem pénze, sem saját lakása nem volt. Csak egy kis rokkantsági nyugdíj.
Anna mégis mellette maradt. Gondoskodott róla, hitt benne, szeretett.Később megszületett a kisfiuk, Alekszej – egészségesen. A család idővel lakást vásárolt jelzáloghitelből. Grigorij weboldalakat fejleszt, blogot ír, videókat készít. Anna pedig szenvedélyesen fotózik. Együtt építik a jövőt – nem könnyen, de boldogan.
Ez a történet nem a tökéletességről, hanem az igazságról szól. Arról, hogy a szeretet nem kérdez, nem mérlegel, nem hátrál meg – csak ad.
Ha megérintett a történetük, oszd meg másokkal. Lehet, hogy éppen valakinek reményt ad.