Túlélés a sivatagban: a csapadék növekedése hangyainvázióhoz vezetett Ausztráliában
A klímaváltozás hatása sokszor kiszámíthatatlan, de van, amikor meglepő módon nem pusztít, hanem alkalmazkodásra, sőt növekedésre sarkall. Az ausztrál Simpson-sivatagban végzett 22 éves megfigyelés során a tudósok egy ilyen meglepő jelenségre lettek figyelmesek: a csapadékmennyiség növekedése valóságos fellendülést hozott a hangyák világában.
A sivatagos régióban – Ausztrália északi részén – az éves csapadék 79 és 570 milliméter között mozog, gyakran éles, szinte kiszámíthatatlan ingadozásokkal. Ezek a változások azonban lehetővé tették a kutatók számára, hogy megfigyeljék, hogyan reagálnak a különböző rovarfajok – különösen a hangyák – a hirtelen időjárási fordulatokra.
A tudományos előfeltevések szerint az extrém környezeti változások a fajok számának csökkenéséhez vezetnek. A valóság azonban más képet mutatott: számos hangyafaj száma nemhogy csökkent volna, de ugrásszerűen megnőtt.
A legnagyobb nyertesek közé tartoznak az Iridomyrmex nemzetségbe tartozó cukorevő hangyák, amelyek különösen agressív viselkedésükről és gyors szaporodásukról ismertek. A tanulmány társszerzője, Eloise Gibb szerint: „A víz a túlélés hajtóereje – ez a faj gyakorlatilag ebből él.”
De miért épp a csapadék az, ami ilyen hatással bír? A válasz egyszerű: a több eső több növényt jelent, a növények pedig több nektárt, harmatot és más táplálékforrást biztosítanak – nemcsak a hangyáknak, hanem azoknak a gerincteleneknek is, amelyek a hangyák étrendjében szerepelnek.
Nemcsak az Iridomyrmex-fajok, de más ismert hangyanemzetségek, mint a Melophorus bruneus, a Monomorium és az Iridomyrmex mayri is jelentős növekedést mutattak.