Egy poros szőnyeg alá rejtett széf, egy régi farm, és egy örökség, amiről majdnem lemaradtak…
Jim nagyszülei egykor az Egyesült Államok déli részéről költöztek Tennessee-be, ahol vettek egy farmot, és új életet kezdtek. Unokájuk, Jim, minden nyáron meglátogatta őket. A nagyapjával töltött idő tele volt vadászatokkal, fegyverekkel és hosszú beszélgetésekkel — a férfi szenvedélyes gyűjtő volt. A nagymama sem maradt ki: ő ritka érméket gyűjtött, órákig tisztogatta és rendezgette őket.
Aztán teltek az évek. A nagyszülők elhunytak, és Jim — ahogy az élet vitte tovább — elfeledkezett a gyűjteményekről. A farm apjához került, majd az ő halála után végül Jim örökölte meg.
A férfi addigra már sikeres üzletember lett a városban, eszébe sem jutott, hogy gazdálkodásba kezdjen. Azt tervezte, eladja a birtokot. Mielőtt azonban bármit lépett volna, úgy döntött, feleségével együtt felkeresi a régi házat, hogy felmérje az állapotát.
A látvány lesújtó volt. A ház romos, elhagyatott, tele poros bútorokkal és emlékekkel. A lépcső alatti szekrényben azonban valami váratlanra bukkantak: egy vastag porréteg alatt régi szőnyeg hevert — alatta pedig egy beépített széf. Jim lakatost hívott, hogy kinyissák a rozsdás zárat. Amikor kinyílt, elakadt a lélegzetük.
A széf tele volt ezüstrudakkal, ritka érmékkel, régi ékszerekkel és kötegekben álló dollárbankjegyekkel — utóbbiakat sajnos kissé megrongálta egy régi csőtörés, de az érték így is óriási volt. Jimnek ekkor eszébe jutott nagymamája éremgyűjteménye.
És ha már így visszajöttek az emlékek, kutatni kezdett a nagyapja fegyverei után is. Néhány nap múlva rálelt: egy nehéz asztal alá voltak rejtve, amit elsőre nem tudtak elmozdítani. Alatta ritka fegyverek, gyűjtők által keresett darabok, és több régi egydolláros lapultak.
Jim ekkor döbbent rá igazán: ha sietve adta volna el a házat, anélkül, hogy átnézte volna a múltat — örökre elveszítette volna ezt a különleges örökséget.