A novellák alkotóját novellistának nevezzük, míg a művek gyűjteménye a novelláskötet, amely a regénynél rövidebb terjedelmű, művészi prózai alkotásokat foglalja magában. Fontos hangsúlyozni, hogy a novellát nem szabad összekeverni az angol novel szóval, amely a modern értelemben vett regényt jelöli.
A novella gyökerei a szájhagyomány útján terjedő népi elbeszélő műfajokhoz vezethetők vissza, például a legendákhoz, tanító célzatú allegóriákhoz és példázatokhoz. A bonyolultabb narratív formákkal szemben a novella kevés szereplővel dolgozik, és többnyire egyetlen – ritkábban több – cselekményszálra épül, amely rendszerint egy központi problémára összpontosít.
Egy szerző novelláit gyakran ciklikusság jellemzi. A hagyományos irodalmi gyakorlat szerint a novellák először folyóiratokban vagy magazinokban jelennek meg, majd egy adott időszak termését később kötetbe rendezve adják ki. A klasszikus novella szerkezete általában három részből áll: bevezetésből, csúcspontból és megoldásból, bár ez elsősorban a hagyományos formára jellemző.
Már a 19. század eleji romantikus írók is nagyra értékelték a novella egyik meghatározó elemét, a váratlan, „sólyomszerű” fordulatot, az úgynevezett pointe-ot. Ez Arisztotelész Poétikájában a felismerés pillanatának, vagyis a peripeteiának felel meg.