Egy nyugtalanító felfedezés az erdőben: ami elsőre csak gyíknak tűnt, valójában egy különleges, ritka lény volt
Egy csendes, szokványosnak induló erdei sétám során valami furcsa vonta magára a figyelmemet. A fűben, alig kivehetően a lombok árnyékában, egy apró, fekete lény hevert mozdulatlanul. Első pillantásra teljesen hétköznapi gyíknak tűnt – színe beleolvadt a talaj mintázatába, mintha a természet maga rejtegetné. Mégis volt benne valami szokatlan.
Erőtlennek tűnt, sebesülten mozgott, ha egyáltalán mozgott. Nem hagyhattam ott. Óvatosan felemeltük, és elvittük a legközelebbi állatorvoshoz. Arra azonban végképp nem számítottam, hogy a doktor, mihelyt meglátta, megtorpan egy pillanatra, arca elkomorodik, és gyorsan hátrébb lép.
– Semmiképp ne érjék meg! – szólt szinte parancsoló hangon, miközben azonnal egy speciális tartályba zárta az apró teremtményt. Kiderült, hogy ez nem egy közönséges gyík volt. A lény egy rendkívül ritka, kihalófélben lévő fajhoz tartozott, melyet egy szigorúan ellenőrzött természetvédelmi program keretében őriznek.
A fajból mindössze néhány példány maradt életben, szigorú megfigyelés alatt, egy zárt tenyésztőtelepen – nem is messze attól az erdőtől, ahol rátaláltam. Az állat azonban néhány héttel korábban megszökött, és azóta eltűntként tartották számon.
Felfedezésem révén az állat időben visszakerült a szakértőkhöz, akik megkezdték a gyógykezelését és biztosították számára a megfelelő környezetet. Ami egy nyugodt séta volt csupán, végül egy egész faj megmentéséhez járult hozzá – legalábbis egy példány erejéig.
A hír gyorsan elterjedt a szakmai körökben, de a zoológusok kérésére teljes titoktartás mellett zajlik az ügy: túlzott nyilvánosság ugyanis veszélybe sodorhatja e törékeny faj jövőjét.