Az eltűnt busz rejtélye: 39 év után Halstead megye végre választ kap
1986 tavaszán egy iskolabusz indult útnak Halstead megyéből – egy egyszerű kirándulás volt, 15 gyermek és helyettesítő tanáruk tartott a Morning-tóhoz. A busz azonban soha nem érkezett meg. Nem voltak nyomok, segélykiáltások, vagy baleset jelei. Mintha a busz, utasaival együtt, egyszerűen eltűnt volna a föld színéről.
A tó, ahová tartottak, hamarosan tiltott hellyé vált. Az emberek suttogni kezdtek: valami nincs rendben ott. Minden évben, május 19-én, valaki gyereknevetést hallott a ködben. A nyomozás éveken át tartott, de semmi kézzelfogható nem került elő. Az akták porosodni kezdtek a megszokott bélyeggel: „Eltűnt személyek”. Bűncselekmény nyomát nem találták.
2025 tavasza – egy rozsdás titok a föld alatt
Majdnem négy évtizeddel később, néhány építőmunkás egy régi út közelében fémes tárgyba ütközött az ásás során. Egy sárga, rozsdás karosszéria emelkedett ki a földből: egy iskolabusz.
Az ajtók belülről voltak zárva. Az ablakok bepárásodtak. Odabent megfagyott az idő: a gyerekülések a helyükön, néhány biztonsági öv még be volt kapcsolva. Egy rózsaszín uzsonnásdoboz hevert a padlón, matricái megfakultak. A lépcsőn egy gyerekkip, mohával borítva.
De holttest nem volt. Egy sem.
A műszerfalon egy lapot találtak, gondosan rögzítve: Miss Delaney, a tanárnő kézírásos névsora. 15 gyermek neve szerepelt rajta – mindannyian 9 és 11 év közöttiek. Alatta egy piros filctollal írt üzenet:
„Soha nem értünk el a Buenos Días-tóhoz.”
Egy poros aktatáska és egy elveszett név
Lana Foster, a Halstead Chronicle újságírója volt az első, aki hozzáfért a régi nyomozati aktákhoz. A széf mélyén talált egy megsárgult mappát, benne fényképekkel, tárgylistákkal és jegyzetekkel. A dokumentumokon ismét ugyanaz az ítéletszerű felirat állt: „Eltűnt személyek. Nincs bűncselekményre utaló jel.”
Most már volt bizonyíték – de azok semmit sem magyaráztak meg.
A nő az erdőből
Néhány nappal a busz felfedezése után egy nőt találtak nem messze a helyszíntől. Meztelen láb, zavarodott tekintet, kimerült állapot. Csak ennyit mondogatott:
„Tizenkét éves vagyok. Tizenkét éves vagyok…”
A kórházban megadta a nevét: Nora Kelly – ő volt az egyik név Miss Delaney listáján. Amikor Lana meglátogatta, Nora remegve suttogta:
„Te… te megöregedtél. Azt mondták, senki sem jön.”
Nora fokozatosan kezdett emlékezni – töredezett, kusza képekben. Egy férfira, aki nem volt az igazi sofőr. Egy régi farmra, ahol az ablakokat lefestették. Órákra, amelyek mind ugyanazon az időponton álltak meg: kedd, 9:14.
A „Haven” projekt
A nyomozás végül egy elhagyatott farmhoz vezetett, 30 kilométerre Halsteadtől. A pincében gyerekágyak, rajzok maradványai és egy mappa: „Haven – Biztonsági projekt”.
A falon a gyerekek neveit körmökkel karcolták bele. Egy Polaroid alatt ez állt:
„Ő maradt. Ő úgy döntött, hogy marad.”
Ez a fiú most Halsteadben él – más néven. Azt mondta:
„Azt tanították nekünk, hogy odakint minden veszélyes. Hogy a szüleink elfelejtettek minket. Elhittem. Nem akartam elmenni.”
Az utolsó túlélők
Az alagút, amit felfedeztek, egy földalatti világba vezetett. A falakon gyerekrajzok, krétával írt mondatok:
„Nem emlékszem.”
„Az engedelmesség biztonságot jelent.”
A tizenöt gyerek közül hárman túlélték: Nora, Maya (aki most egy könyvesboltot vezet egy másik államban), és Kimmy Lung, aki álnéven él. A többiek… eltűntek.
Zárszó
Az igazság – legalábbis egy része – felszínre került. De a kérdés, ami mindenkit nyugtalanít:
Hol voltak ezek a gyerekek 39 évig? És ki irányította azt a buszt valójában?