A Szahara alatt feltárt felfedezés az egész világot megdöbbentette.
Évszázadokon át a Szaharát a végtelen homok, a perzselő napsütés és az élettelenség szimbólumaként tartották számon. Sokáig a Föld egyik legterméketlenebb térségének hitték. A legújabb tudományos eredmények azonban alapjaiban változtatták meg ezt a képet.
A vastag homokréteg mélyén a kutatók egy letűnt világ nyomaira bukkantak: hatalmas föld alatti víztározókra, kiszáradt folyómedrekre és évezredekkel ezelőtt létezett tavak maradványaira. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy a Szahara nem mindig volt sivatag.
Egykor zöldellő, növényekben gazdag vidék volt, ahol állatok éltek, és emberi közösségek telepedtek meg. Műholdas megfigyelések és geológiai vizsgálatok révén azonosították a Föld egyik legnagyobb felszín alatti vízkészletét, a núbiai víztározó rendszert is, amely napjainkban is fontos vízforrást jelent több észak-afrikai ország számára.
Emellett régészek őskori sziklarajzokat fedeztek fel, amelyeken zsiráfok, vízilovak és a vízparton vadászó emberek láthatók. Ezek az ábrázolások néma tanúi annak, hogy a Szahara egykor élő, pezsgő táj volt. A felfedezések nemcsak a tudományos közösséget döbbentették meg, hanem új megvilágításba helyezték a klímaváltozás hatásait is, bemutatva, milyen drámai módon képes átalakítani bolygónk felszínét.
A Szahara ma is számtalan titkot rejt. Egy azonban bizonyos: a sivatagi homok alatt egy gazdag és lenyűgöző történelem húzódik, amely még mindig arra vár, hogy teljes egészében feltárják.