Acélgömb a patakmederből: egy korszak emlékműve
Egy csendes patak mentén, ahol a víz a múlt meséit sodorja magával, egy különös tárgy került elő: egy közel 150 kilós acélgömb. Felülete kopott, fúrólyukak hegei borítják, belőle lassan szivárgó fekete folyadék mintha a történelem tintája lenne. Egy letűnt ipari korszak hallgatag tanúja.
Ez a gömb egykor az őrlőmalmok szíve volt – olyan ipari egységek része, amelyek nyersanyagot zúztak, őröltek porrá, alapanyagot biztosítva betonhoz, fémekhez, technológiához. Acél ütközött acéllal, minden lökés a fejlődés hangját visszhangozta.
Ma ez a gömb már csak emlék. A természet öleli körül, rozsdás teste elmerül az időben. De aki rátalál, nem pusztán egy fémtárgyat lát – hanem egy korszak lenyomatát, a munka becsületét, az ipar névtelen hőseinek verejtékét.
Ahogy új, fenntarthatóbb utak felé haladunk, nem feledkezhetünk meg ezekről a láthatatlan alapokról. Mert minden ütközés, minden forgás nyomot hagyott – nemcsak az anyagban, hanem a társadalomban is.