A drón kamerája olyasmit rögzített, amire senki sem számított… Egy csendes vasárnap délután volt, amikor András úgy döntött, kipróbálja az új drónját a város melletti tó fölött. Az idő tökéletes volt: tiszta ég, alig fújó szél, a víz felszíne pedig sima volt, mint az üveg. Csak néhány horgász üldögélt a parton, minden békésnek tűnt.
A drón lassan emelkedett a levegőbe, majd András a tó közepe felé irányította. A képernyőn gyönyörű látvány tárult elé — zöld fák, csillogó víztükör, hosszú árnyékok a késő délutáni napfényben.
Ekkor azonban valami furcsa tűnt fel. A víz felszínén, nem messze a parttól, szabálytalan hullámok jelentek meg. Először azt hitte, egy nagyobb hal mozog a mélyben. De a hullámok nem tűntek természetesnek. Mintha valami… körözött volna egy helyben.

András közelebb vitte a drónt. A kamera ráközelített.
A következő pillanatban a víz hirtelen felkavarodott, és egy sötét alak rajzolódott ki a felszín alatt. Nem hal volt. Nem is uszadékfa. Valami nagyobb.
Ahogy a drón még lejjebb ereszkedett, a kép kitisztult — és András szíve kihagyott egy ütemet. Egy felborult csónak feküdt félig elsüllyedve, alatta pedig valaki mozdulatlanul kapaszkodott bele.
— Ez nem lehet igaz… — suttogta. Azonnal hívta a mentőket, miközben a drónt a helyszín fölött tartotta, hogy pontosan meg tudja adni a koordinátákat. A horgászok addig semmit sem vettek észre a túloldalon történt balesetből.

Perceken belül megérkezett a vízi mentőcsapat. A férfit sikerült időben kiemelni — kiderült, hogy a csónakja felborult, és már nem volt ereje segítséget kérni.
Később az egyik mentő azt mondta Andrásnak:
— Ha nincs az a drón, talán senki sem veszi észre időben.
A felvétel gyorsan bejárta az internetet, de András számára nem a megtekintések száma volt a fontos. Hanem az a tudat, hogy egy egyszerű hobbi aznap valakinek az életét mentette meg.