– Nem mész az anyádhoz. Itt maradsz, és vigyázol a nővérem gyerekeire! – szinte parancsolta a férjem.
Döbbenten néztem rá. Néhány másodpercig egyszerűen nem tudtam elhinni, amit hallottam. Már hetek óta elterveztem, hogy néhány napra elutazom anyámhoz.
Közel két hónapja nem láttam, és végre sikerült egy kis időt szakítanom a munkám és az otthoni teendők mellett.
– Bocsánat, mit mondtál? – kérdeztem nyugodtan.
– Jól hallottad. A nővéremnek el kell mennie dolgozni, és nincs, aki vigyázzon a gyerekekre. Te maradsz velük.
– És miért nem kérdeztél meg engem? A férjem közömbösen megvonta a vállát.
– Mert tudtam, hogy nemet mondanál.
Ez a mondat jobban fájt, mint bármi más.
– Tehát egyszerűen úgy döntöttél, hogy az én időm semmit sem ér?
– Ne kezdd megint ezt! Csak néhány napról van szó. Amúgy is te vagy itthon, úgyhogy természetes, hogy te maradsz velük.
Vettem egy mély levegőt.
– Nem. Nem maradok.
Összeráncolta a homlokát.
– Mit jelentsen ez?
– Azt, hogy elmegyek anyámhoz, ahogy eredetileg is terveztem.
– És a nővérem gyerekei?
– Nem az én felelősségem.
A férjem gúnyosan felnevetett.
– Nem gondoltam volna, hogy ennyire önző vagy.
A szemébe néztem.
– Önzőség az, hogy meg akarom látogatni az anyámat? Te mikor látogattad meg utoljára?
Nem válaszolt.
Én pedig elővettem a bőröndömet, és elkezdtem bepakolni a ruháimat.
– Mit csinálsz? – kiáltotta.
– Elmegyek.
– Ha kilépsz azon az ajtón, ne számíts arra, hogy amikor visszajössz, minden ugyanolyan lesz, mint előtte!
Egy pillanatra megálltam.
– Pont ettől félek én is. Attól, hogy ha továbbra is hagyom, hogy helyettem dönts, akkor semmi sem lesz többé olyan, mint régen.
Felvettem a bőröndömet, és kiléptem a házból.
Amikor megérkeztem anyámhoz, a telefonom szinte azonnal folyamatosan csörögni kezdett.
Nem vettem fel.
Néhány órával később azonban üzenetet kaptam a sógornőmtől.
„Ne aggódj. Én majd vigyázok a gyerekekre. A férjed azt mondta, hogy te nem akartál segíteni.” Kétszer is elolvastam az üzenetet.
Akkor értettem meg, hogy soha nem is a gyerekekről volt szó.
Hanem arról, hogy a férjem hozzászokott ahhoz, hogy a szabadidőmet, a kedvességemet és a türelmemet természetesnek vegye.