A szemünk a testünk egyik legkevésbé tudatosan irányított része – működése szinte teljesen automatikus. Vagy legalábbis eddig így hittük. Nemrég azonban egy fiatal német férfi jelentkezett kutatóknál egy olyan jelenséggel, amelyet a tudomány korábban egyszerűen lehetetlennek tartott.
A pupilláink normális esetben a fényviszonyokhoz alkalmazkodnak: erős fényben összehúzódnak, sötétben kitágulnak. A fókuszálás vagy az érzelmek szintén befolyásolják őket – ám ezeket a folyamatokat akaratlagosan senki sem képes irányítani.
Kivéve ezt a 23 éves férfit. Gyerekkora óta észrevette, hogy képes „mozgatni” a pupilláit. Azt állította, hogy tetszés szerint össze tudja húzni vagy ki tudja tágítani őket: ehhez az intraokuláris izmokat feszíti vagy lazítja el.
„Sőt – mondta a biológusoknak – még a pupilláim átmérőjét is tudom szabályozni, ha egyszerűen csak elképzelek egy világos vagy egy sötét szobát.” A vizsgálatok igazolták: a férfi pupillái akár 2,4 milliméterre kitágulnak, illetve 0,88 milliméterre összehúzódnak, mindezt tudatos kontroll alatt. Ilyen képességet eddig senkinél nem dokumentáltak.
A kutatók most azt vizsgálják, hogy egy különleges genetikai tulajdonságról van-e szó – vagy arról, hogy az emberiség evolúciója ismét egy új, váratlan irányt vett.