Anna a fát gyűjtött az erdőben, amikor véletlenül egy helikopterre bukkant. Amikor benézett a kabinba, majdnem elájult… Anna néhány napra el akart tűnni a város nyüzsgéséből, és visszavonulni az apja erdei kunyhójába. A nap első sugarainál kosarát magához véve az erdő mélyére indult, hogy fát és gyógynövényeket gyűjtsön – egy mesterséget, amit apja már gyermekkorában megtanított neki.
Léptei határozottak voltak, az erdő ismerős és barátságos, mintha második otthona lenne. Az út a mocsárhoz számára szinte rituális jelentőséggel bírt. Óvatosan megállt a szükséges növényekért, és ügyelt arra, hogy ne térjen le a megszokott ösvényről, melyet a ködben is könnyen követett.
Hirtelen Anna valami rendellenességet érzett: a csend nyomasztóvá vált, a madarak eltűntek. Elővette a régi, de megbízható iránytűjét, és egyszerre érezte a füst erős szagát.
A ködből egy furcsa körvonal bontakozott ki: egy kis, kétüléses helikopter, félig a mocsárba süppedve. A törött rotorlapátok természetellenes szögben álltak.
Anna szíve hevesen kezdett verni. Néhány baltavágással kinyitotta az ajtót, és a kabinba pillantva valami olyat látott, ami szinte térdre kényszerítette… A kabinban nem hullák vagy vér várták, ahogy gondolta, hanem gondosan elrendezett táska, dokumentumok és egy működő vészlámpa.
A helikopter mellett nyomok vezettek a szilárdabb talaj felé. A pilóta túlélt, és sikerült kijutnia. Anna gyorsan megnézte iránytűjével a tájékozódási pontokat, és habozás nélkül a legközelebbi magaslat felé indult, hogy jelezni tudjon.
A mentők estére megérkeztek. A helikopter motorhiba miatt kényszerleszállást hajtott végre, a pilótát pár kilométerrel odébb, kimerülten, de élve találták. Amikor a rotorok zajai elcsendesedtek, az erdő ismét megtelt hangokkal. Anna mélyet lélegzett, és a kosár gyógynövényekre nézett.
Ide a nyugalomért jött – és ennél sokkal többet talált. Egy emlékeztetőt arra, hogy még a legelzártabb helyeken is a sors hirtelen megváltoztathatja valaki útját.