Hogyan győzik le a méhek a halált – a maguk módján
Egy apró egér gyakran vonzódik a méz édes illatához és a kaptár melegéhez. Élelemre vagy biztonságos rejtekhelyre vágyva néha megpróbál behatolni a méhkasba.
Csakhogy ez a próbálkozás szinte mindig végzetes. A méhek ugyanis nem tűrik meg a betolakodókat otthonukban. Amint észreveszik az egeret, rátámadnak, és addig csípik, amíg el nem pusztul.
Ekkor azonban újabb gond merül fel: az egér teste túl nagy ahhoz, hogy kivigyék a kaptárból. És itt mutatkozik meg a méhek lenyűgöző, ösztönös intelligenciája.
Ahelyett, hogy hagynák a tetemet rothadni – ami szagokat és kórokozókat terjesztene –, teljesen elszigetelik egy különleges anyaggal, amelyet maguk készítenek: a propolisszal, más néven méhgyantával. A propolisz gyantákból, viaszokból és illóolajokból áll, és kivételes tulajdonságokkal bír:
antibakteriális és gombaellenes,
megakadályozza a nedvesség és a bomlás kialakulását,
hermetikusan elzárja a tetemet a kaptár többi részétől.
A méhek rétegről rétegre vonják be az egeret, amíg teljesen be nem burkolják. Így sem a méz, sem a kolónia nem fertőződik meg, a test pedig idővel kiszárad és ártalmatlanná válik.
Ez a különös, mégis csodálatra méltó viselkedés nem tudatos döntés eredménye, hanem egy veleszületett, tökéletes ösztön megnyilvánulása – egy tudásé, amelyet a Teremtő írt beléjük, hogy tisztaságot és rendet tartsanak otthonukban.
Valóban… dicsőség annak, aki megtanította nekik azt, amit maguktól nem tudhattak.