– A születésnapod tökéletes alkalom arra, hogy végre összegyűljön az egész család! – jelentette ki…
Különféle
-
-
Különféle
– Add ide a pótkulcsot! Mégiscsak én vagyok a lakás tulajdonosának az anyja! – követelte az anyósom. Nyugodtan a szemébe néztem, de nem válaszoltam. Volt ugyanis valami nagyon fontos, amiről neki még fogalma sem volt. A lakást jóval azelőtt vásároltam meg, hogy összeházasodtunk volna a fiával. És az egyetlen tulajdonosa én voltam.
– Add ide a pótkulcsot! Mégiscsak én vagyok a lakás tulajdonosának az anyja! – követelte…
-
Különféle
– Én aztán nem fogom kifizetni ennek az éhenkórásznak az ételét! – kiáltotta az anyósom az étterem közepén. A hangja olyan élesen hasított végig a termen, hogy a szomszédos asztaloknál is elhallgattak az emberek. Az egyik pincér megtorpant a tálcájával. Egy elegáns ruhát viselő nő döbbenten fordult felénk. A mellettünk ülő idős házaspár pedig úgy nézett rám, mintha arra várnának, hogy mindjárt elsírom magam.
– Én aztán nem fogom kifizetni ennek az éhenkórásznak az ételét! – kiáltotta az anyósom…
-
Különféle
– Ne képzeld magad királynőnek! Elegem van abból, hogy úgy viselkedsz, mintha mindenki a te szolgád lenne! – üvöltötte az anyám, majd egyetlen mozdulattal lesöpörte a konyhaasztalról a kétéves kislányom vacsoráját. A tányér a földre zuhant, a leves szétfröccsent a járólapon, a kenyérdarabok pedig a székek alá gurultak. A kislányom, Lili, rémülten összerezzent.
– Ne képzeld magad királynőnek! Elegem van abból, hogy úgy viselkedsz, mintha mindenki a te…
-
Hihetetlen
– A te szakmád egyszerűen nem méltó a mi családunk színvonalához! – jelentette ki a férjem anyja, majd hangosan felnevetett a rokonok előtt. Az asztal körül ülők közül néhányan zavartan elmosolyodtak, mások nyíltan nevettek. Én mozdulatlanul ültem a helyemen, és a tányéromat néztem. A férjem, Bence, még csak meg sem próbált megvédeni. Sőt, egyetértően bólintott.
– A te szakmád egyszerűen nem méltó a mi családunk színvonalához! – jelentette ki a…
-
Különféle
– Ez a hálószoba az anyámé! Ha ez nem tetszik, el is költözhetsz! – ordította a férjem olyan hangosan, hogy a nappaliban azonnal elhallgatott mindenki. A hálószobánk ajtajában álltam, és hitetlenkedve néztem rá. Mögötte ott sorakoztak a szülei, a nővére a férjével, valamint két unokatestvére. Mindannyian hétvégére érkeztek hozzánk, most pedig úgy viselkedtek, mintha jegyet váltottak volna egy előadásra, amelyben az én megalázásom volt a fő attrakció.
– Ez a hálószoba az anyámé! Ha ez nem tetszik, el is költözhetsz! – üvöltötte…
-
Különféle
– Det blir ingen annons. Inte nu, inte senare och inte över huvud taget! sa Nóra lugnt och mötte sin svärmors blick. Erzsébet slog så hårt med handflatan i köksbordet att kaffekopparna skallrade. En sked föll ner på golvet, men hon brydde sig inte ens om att plocka upp den. Hennes ansikte blossade av ilska, och ögonen smalnade när hon insåg att Nóra inte tänkte ge efter. – Vad sa du precis? frågade hon med en röst som darrade av vrede.
– Det blir ingen annons. Inte nu, inte senare och inte över huvud taget! sa…
-
Különféle
Az anyósom kopogás nélkül lépett be a lakásomba, és azonnal nekilátott, hogy kidobálja a személyes tárgyaimat. Leemelt egy doboz fényképet az előszobai szekrényről, és egyszerűen a folyosóra hajította. Aztán kinyitotta a ruhásszekrényemet. – Ezekre már nincs szükség – jelentette ki hidegen.
Az anyósom kopogás nélkül lépett be a lakásomba, és azonnal nekilátott, hogy kidobálja a személyes…
-
Különféle
– Na, lássuk csak, mivel eteted a fiamat! – jelentette ki az anyósom, miközben minden különösebb engedély nélkül feltépte a hűtőszekrény ajtaját. A nappaliban tizenkét vendég ült. A férjem rokonai, néhány családi barát és a szomszédaink, akiket az anyósom ragaszkodott hozzá, hogy meghívjunk a vasárnapi ebédre. Én egész délelőtt a konyhában álltam. Megfőztem a húslevest, megsütöttem a húst, háromféle köretet készítettem, és még egy házi süteményt is sütöttem, mert tudtam, hogy az anyósom, Ilona, minden alkalmat megragad, hogy kritizálja a főztömet.
– Na, lássuk csak, mivel eteted a fiamat! – jelentette ki az anyósom, miközben minden…
-
Különféle
– Ugyan már, ne aggódj! Majd veszel magadnak egy másikat! – gúnyolódott a sógornőm, miután tönkretette a kabátomat. Hangosan nevetett, méghozzá az egész család előtt, mintha valami ártatlan tréfát űzött volna, nem pedig szándékosan tönkretette volna az egyik legkedvesebb holmimat.
– Ugyan már, ne aggódj! Majd veszel magadnak egy másikat! – gúnyolódott a sógornőm, miután…
-
Hihetetlen
„Csak váljatok el, a lakás úgyis a fiamé marad!” – örvendezett az anyósom. Az ügyvéd azonban feltett neki egyetlen kérdést, amitől azonnal elhallgatott.
– A mosógépet elviheted, meg azt a ronda zöld fotelt is. A lakás viszont természetesen…
-
Különféle
– Pakolj össze, és költözz vissza vidékre! Holnap érkezik az anyám és a húgom, úgyhogy fel kell szabadítani a szobádat! – vágta oda a férjem a 65 éves édesanyámnak. Anyám dermedten állt a nappali közepén, kezében egy csésze teával. Néhány másodpercig csak nézte a férjemet, és egyetlen szót sem szólt, mintha abban reménykedett volna, hogy mindjárt elneveti magát, és közli vele, hogy az egész csak egy rossz tréfa volt. Martin azonban egyáltalán nem mosolygott.
– Pakolj össze, és költözz vissza vidékre! Holnap érkezik az anyám és a húgom, úgyhogy…