„Azt hittem, parazita van a hajamban – de a valóság meglepett…”
Egy meleg délutánon a férjemmel sétáltunk a parkban, ahol minden tele volt fákkal, bokrokkal és virágokkal. A levegő nyári volt, de a szél egyre erősebben fújt. Ekkor történt valami igazán furcsa.
Hirtelen éreztem, hogy valami mozog a hajamban. Először csak legyintettem – azt gondoltam, talán egy elszáradt levél vagy egy apró ág akadt bele. Megpróbáltam kézzel lesöpörni, de az érzés nem múlt el. Sőt, mintha valami a fejbőrömhöz tapadt volna.
Pánikba estem. Megijedtem. A gondolataim azonnal vadul cikáztak: talán egy kullancs? Vagy egy pók? A férjem odalépett, próbált megnyugtatni, és megkért, hogy ne mozduljak. Óvatosan, egy zsebkendő segítségével eltávolította a furcsa lényt. Sötét színű volt, hosszúkás testű, oldalain apró tüskeszerű kinövésekkel. Megborzongtam – számomra ijesztő és ismeretlen volt.
Aztán kiderült, hogy nem volt más, mint egy katicabogár lárva.
De mi is ez a „félelmetes” lény valójában?
A katicabogár lárvája a jól ismert piros, fekete pöttyös bogár élete korai szakasza. Ebben a stádiumban azonban egyáltalán nem hasonlít a felnőtt változatra: teste hosszúkás, sötét, gyakran narancssárga foltokkal, és apró tüskék borítják. Külsőre talán riasztó, de az emberre teljesen ártalmatlan.
Sőt – a katicabogár lárvák igazi szuperhősök a kertben! Fő táplálékuk a levéltetű, de más apró kártevőket is fogyasztanak. Egyetlen lárva élete során akár 600–700 levéltetvet is elpusztíthat, így védve meg növényeinket a károktól.
Nem csípnek, nem harapnak, nem terjesztenek betegségeket – csupán kissé félelmetesnek tűnnek, mint sok más rovar ebben a korai fejlődési szakaszban.
Tanulság
Bár elsőre rettegtem, utólag meghatott, hogy a természet egy ennyire hasznos, mégis alig ismert élőlénnyel „ijesztett meg”. Legközelebb, ha valami ismeretlen mozog a hajamban, talán már nem sikoltok – csak megnézem közelebbről.