Az erdőben sétáltam egy ösvényen, élvezve a friss levegőt és a mély csendet. Minden oldalon fenyőfák vettek körül, és az első őszi gombák már kinőttek a fűszálak közül. Lassan sétáltam, a leveleket és a fák kérgét nézegettem, amikor a szemem sarkából valami csillogót láttam az ösvény szélén.
Lehajoltam – és a következő pillanatban hideg borzongás futott végig rajtam. A földön egy fehér alakzat feküdt, hosszú, vékony tüskékkel, amelyek mintha kissé mozognának.
Ösztönösen egy lépést hátráltam, a szívem vadul dobogott: „Mi ez?! Egy tüskés állat?!” De egy másodpercnyi pánik után kitisztult az elmém. Nem állat volt. Hanem… egy gomba.
Pontosabban Hericium erinaceus, más néven „sündisznógomba” vagy „oroszlánsörény”, egy ritka és szokatlan faj. Finom tüskéi apró fogakként vagy kis jégcsapokként lógtak.
Félelmem azonnal elpárolgott, és helyébe csodálat lépett. Óvatosan közeledtem hozzá, hogy jobban megnézhessem. A maga furcsa módján gyönyörű volt – különös, szinte idegen, de teljesen ártalmatlan.
Elkezdtem nevetni magamon. Néha csak közelebbről kell megnézni, hogy rájöjjünk, amit ijesztőnek hittünk, valójában csak a természet egy kis csodája.