A náci koncentrációs táborok mély nyomot hagytak az emberi történelemben, olyan sebet, amely még mindig fáj, és amely nehezen gyógyul. Az olyan helyek, mint Buchenwald, Dachau és Auschwitz, ártatlan emberek millióinak szenvedésének és halálának színtereivé váltak
Az áldozatok többsége nem tudta, hová viszik őket, és nem tudta elképzelni a sorsát, mivel a nácik csupán deportálásokat ígértek. A foglyokat minden értéküktől megfosztották, és alapos átvizsgálásnak vetették alá, hogy minden tulajdonukat elkobozzák. Kétségbeesésükben sokan megpróbálták elrejteni legdrágább javaikat, remélve, hogy egyszer kiszabadulnak, és visszakapják azokat.
Azoknak az embereknek a hátrahagyott tárgyai, akik életüket vesztették a táborokban, mára a múzeumok kiállítási darabjaivá váltak, és mély gondolkodásra késztetnek a szenvedésükre. Nemrégiben az Auschwitzi Múzeumban egy ékszerdobozt találtak a munkások.
Több mint hét évtizeden át egy aranygyűrűt és egy aranyláncot, amelyet egy nő rejtett el, a fémpohár alatti rekeszben őriztek. A felfedezés véletlenül történt, amikor a pohár alja idővel megrongálódott, és egy múzeumi dolgozó felfedte a rejtekhelyet.
Ez a szívszorító felfedezés egy fogoly tragédiáját tárja fel, aki megpróbálta megóvni értékeit a náci razziáktól. A múzeum tisztviselői úgy vélik, hogy a csésze tulajdonosa abban reménykedett, hogy túléli a borzalmakat, és egyszer visszakapja elrejtett kincseit.
Sajnos ez a remény soha nem válhatott valóra. Az aranygyűrű és a lánc az Auschwitzi Múzeumban lesz kiállítva, és a tábor utáni életre vonatkozó hiábavaló remények megható szimbólumává válik.