A csatornamunkás csak egy szokásos dugulást akart elhárítani a csövekben, de furcsa tárgyra bukkant: amikor rájött, mi az, megdöbbent.A hívás teljesen hétköznapinak tűnt. Egy újabb dugulás a városi csatornarendszerben – semmi különös. Az ilyen jelzések rendszeresen érkeztek, és legtöbbször az ok banálisnak bizonyult: szemét, ágak, építési hulladék. Kellemetlen munka, de megszokott.
Ahogy leereszkedett a föld alá, a munkás azonnal érezte, hogy valami nincs rendben. A levegő nehéz és párás volt, éles, ismeretlen szaggal. A víz a járatban túl magasra állt, majdnem elérte a betoncsatorna szélét. Ilyen helyzet ritkán fordult elő.
Előre haladt, zseblámpájával világítva az utat. A falak nedvesek voltak, cseppek csöpögtek róluk, és a csövekből tompa, kitartó zaj hallatszott, mintha a víz valaminek ütközne, és nem tudna tovább folyni. Ez éberségre intette.
Megállt, és lehajolt, hogy belenézzen a főcsőbe. A fényben valami szokatlan tárgy tűnt fel. Bent, a járatot kitöltve, egy hatalmas, tömör blokk állt. A felszíne egyenetlen és gyűrött volt, mintha nedvességgel átitatott anyagból készült volna. A színe opálos zöld, sötét foltokkal itt-ott.
Eleinte valami szokatlan hulladéknak tűnt. Talán zacskók, amelyeket az áramlat lapított össze, vagy ismeretlen ipari hulladék. De minél tovább nézte, annál kevésbé hasonlított egy szokásos dugulásra.
A tárgy túl szabályosnak és a cső átmérőjéhez tökéletesen illeszkedőnek tűnt, mintha szándékosan helyezték volna oda. A víz minden erejével nyomta, de a tárgy nem mozdult. A munkás megpróbálta kampóval elmozdítani — eredménytelenül. A felszíne rugalmas volt, enyhén rugózott nyomásra. Egyértelműen nem fa vagy műanyag volt.
Egy kellemetlen érzés támadt a mellkasában. Évek munkája során sok mindent látott, de ezzel még soha nem találkozott.
Először a vizet akarta leereszteni, hogy jobban szemügyre vegye a tárgyat. Amikor a víz lassan apadni kezdett, a tárgy körvonala egyre tisztábban kirajzolódott. Ekkor értette meg végre, mi is az valójában – és megdöbbent.
Kiderült, hogy egy felfújható dugóról van szó. Profi eszköz, amelyet csak komoly munkákhoz használnak, szigorú előírások szerint. De itt nem kellett volna semmilyen munkának folynia. Ekkor vált a hétköznapi hívás rutinszerűből ijesztővé.
Az események túl gyorsan történtek…
A gondolat, hogy a dugót szándékosan helyezték oda, dermesztette. Azonnal jelentette a felfedezést a diszpécsernek, és hamarosan rendőrök érkeztek a járatba.
Ők kellemetlen meglepetésbe ütköztek. A csövekben több ilyen dugó is volt – elzárták a rendszer ágait, mintha valaki szándékosan irányította volna a víz… vagy az emberek mozgását.
Ahogy tovább haladtak, a csoport egy tágas föld alatti kamrába ért. Általában üres volt. De most nem.
Bent drága felszerelés állt: monitorok, kábelek, műszerek. Minden csatlakoztatva volt a városi elektromos hálózathoz. A képernyőkön utcai kamerák képei villogtak, az asztalokon térképek és útvonaltervek hevertek.
Nyilvánvalóvá vált: valaki már régóta beköltözött a város alá. Ekkor lépések hallatszottak. Emberek léptek be a helyiségbe. Halkan beszélgettek arról, hogy az út készen áll-e, és minden blokkolva van-e. A beszélgetésből kiderült, hogy rablásokat terveznek — boltokat, bankokat, ékszerüzleteket.
A csatornarendszer volt a titkos útvonaluk.
Így hát a hétköznapi munkás súlyos bűncselekményt leplezett le.