Boldogan indultam haza az ügyvédtől, hogy elmondjam a férjemnek a hírt: gyermektelen nagynéném rám hagyta a két lakását és egy jelentős összeget a bankszámláján.
Egész úton mosolyogtam. Még mindig alig tudtam elhinni, hogy mindez valóban megtörtént. A nagynéném mindig különleges helyet foglalt el a szívemben. Gyerekkoromban gyakran vigyázott rám, támogatott, és az évek során sokszor ő volt az, aki akkor is hitt bennem, amikor mások már lemondtak rólam.
Az ügyvéd irodájában azonban egy olyan részletet is megtudtam, amire egyáltalán nem számítottam.
— A nagynénje nagyon pontosan megfogalmazta, mit szeretne — mondta az ügyvéd. — A két lakás és a bankszámlán lévő megtakarítás kizárólag az ön nevére kerül.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Nem azért örültem, mert gazdag lettem. Hanem azért, mert végre úgy éreztem, hogy a nagynéném utolsó döntésével is gondoskodni akart rólam.
Hazafelé már azt terveztem, hogyan fogom elmondani a férjemnek.
Amikor beléptem a lakásba, ő a nappaliban ült.
— Megjöttél? — kérdezte, anélkül hogy felnézett volna a telefonjáról.
— Igen. És van valami, amit el kell mondanom.
Most végre rám nézett.
Elmosolyodtam.
— A nagynéném végrendeletét ma hivatalosan is megnyitották. Rám hagyta a két lakását, és egy nagyobb összeget a bankszámláján.
A férjem néhány másodpercig mozdulatlanul ült.
Aztán furcsa módon nem örült.
— Mennyi pénzről van szó?
A kérdés hallatán megfagyott bennem valami.
Nem azt kérdezte, hogy jól vagyok-e. Nem azt, hogy örülök-e. Nem azt, hogy szükségem van-e valamire.
Csak az összeget akarta tudni.
— Miért fontos ez ennyire? — kérdeztem halkan.
— Csak kíváncsi vagyok — felelte gyorsan.
De a hangja már egészen más volt.
Aznap este egyre több kérdést tett fel. Mikor kapom meg a pénzt? Eladhatjuk-e az egyik lakást? Mekkora hitelt vehetnénk fel rájuk? Mire költhetnénk a megtakarítást?
Én pedig csendben figyeltem.
Másnap reggel elővettem a nagynéném végrendeletének másolatát, és újra elolvastam az utolsó oldalát.
Akkor értettem meg, miért ragaszkodott hozzá, hogy minden kizárólag az én nevemre kerüljön.
Az ügyvéd ugyanis előre figyelmeztetett:
— A nagynénje számított rá, hogy a hagyaték híre után egyesek megpróbálják majd befolyásolni önt. Ezért külön rendelkezést is tett.
A férjem ekkor még nem tudta, hogy a nagynéném nemcsak rám hagyta a vagyonát.
Hanem egy levelet is írt nekem.
És abban a levélben pontosan leírta, miért nem bízott a férjemben.