Egy ló betörte egy élelmiszerbolt kirakatát és elszáguldott. A bolt tulajdonosa utánaeredt – és valami megrendítőt látott.
Teljesen átlagos nyári nap volt. A forróság vibrálva lebegett az aszfalt fölött, a levegő fülledten nehezedett az utcára. A kis háztartási cikkeket árusító bolt tulajdonosa a pult mögött állva számolgatta a napi bevételt, amikor hirtelen egy éles, tompa csattanás hasította ketté a csendet.
– Mi a fene volt ez…? – morogta maga elé, és megfordult. A bolt előtti járdán egy ló tűnt fel. Mintha a semmiből bukkant volna elő. Sörénye lobogott a menetszélben, szemei vad, rémült fényben izzottak. Egy pillanatnyi habozás nélkül két lábra ágaskodott, és pánikszerű nyerítéssel nekirontott a bolt üvegkirakatának.
BÄM!
Az üveg megrepedt.
BUMM!
A következő pillanatban ezer darabra tört, csillogó szilánkok szóródtak szét mindenfelé.
A ló idegesen kapkodta a fejét, remegett, orrlyukai kitágultak, tekintete szinte eszelős volt.
– Megőrültél?! – kiáltotta a boltos, és az ajtóhoz rohant. De az állat már meg is fordult, és iszonyatos sebességgel vágtatott el.
Csak szilánkokat, patanyomokat és szétdúlt polcokat hagyott maga után.
A boltos egy pillanatig sem habozott. Dühösen rohant utána, át az utcán, autók és járókelők között.
– Állj meg! Állj már meg, te átkozott állat! – üvöltötte. – Meg fogom találni a gazdádat! Minden fillért ki fog fizetni!
A ló hosszú, panaszos nyerítést hallatva vágtatott tovább, aztán hirtelen megállt.
A boltos zihálva érte utol, és akkor elakadt a lélegzete.
Egy fa árnyékában, az út szélén, egy apró csikó feküdt. A teste alig mozdult, légzése szaggatott volt. Szemei félelemmel és fájdalommal voltak teli. Az oldalán horzsolások, vér, nyilvánvaló jelei egy gázolásnak.
A férfi szíve összeszorult. A kanca – az anyja – odafordult a csikóhoz, halkan, szinte könyörögve fújtatott.
– Te csak… segítséget akartál… – suttogta a boltos, miközben egy gombóc szorította a torkát.
Egy pillanatig sem gondolkodott. Odarohant, óvatosan karjaiba vette a csikót – úgy tartotta, mint egy gyereket –, és rohant az autójához. A kanca szorosan mellette haladt, szinte lépést sem hagyott ki.
Az állatkórházban minden összemosódott: a vakító fények, a fertőtlenítő szaga, a komor arcú állatorvosok.
Órák teltek el. Aztán végre kijött a műtőből az orvos.
– Szerencséje volt – mondta. – Ha csak egy kicsit később érkeznek, nem tudtuk volna megmenteni. De túl fogja élni.
A boltos megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Kinézett az ablakon: a kanca kimerülten feküdt a klinika előtt a fűben, és szüntelenül az ajtót figyelte.
Később a bolt új üveget kapott – és mellette egy bekeretezett fénykép lógott a csikóról és az anyjáról. Alatta egy tábla állt, rajta ezekkel a szavakkal:
„Néha a legkétségbeesettebb tetteket is a szeretet vezérli.”