Valami egészen különöset vettem észre az udvaromban.
Első pillantásra úgy tűnt, mintha egy hosszú, kanyargós kötél heverne a fűben – olyan, mintha valaki szándékosan hagyta volna ott. Aztán hirtelen átvillant a fejemben:
„Mi van, ha ez nem kötél… hanem egy kígyó?!”
A szívem azonnal heves dobogásba kezdett. Elővettem a telefonom, gyorsan készítettem egy képet, majd az adrenalin hatására úgy döntöttem, közelebb megyek. Minden lépés nehéznek tűnt – a tudat, hogy esetleg valami veszélyesbe botlok, megbénított. Aztán, amikor végül elég közel értem és jobban szemügyre vettem…
A döbbenettől szóhoz sem jutottam.
Nem kötél volt. Nem is kígyó.
A fűben lassan kúszott egy hosszú, mozgó vonal – körülbelül 150 hernyó, szorosan egymáshoz tapadva haladtak, mintha egy láthatatlan vezetőt követnének.
Fogalmam sem volt, hogy ilyesmi létezik – és ráadásul épp az én udvaromban történik!Merre tartottak? Miért voltak ennyien? A kérdések azóta is ott motoszkálnak bennem. Néhány forrás szerint a csoportos mozgás védelmet nyújthat a ragadozók ellen, vagy segítheti őket a táplálékszerzésben.
Egy másik elmélet szerint így energiát spórolnak: az elöl haladók kijelölik az utat, a mögöttük lévőknek pedig kevesebb erőfeszítésbe kerül a haladás.
Te mit gondolsz? Honnan jöhettek? És vajon hová tartottak?